- Kereső
- Legolvasottabb
- Archívum
- Iratkozz fel
El sem hiszem..
fotó: www.borsonline.hu
Ma az ásatáson, a dél felől érkező tárószelvényen keresztül egy fémbe a akadt az egyik ásó. Megállt bennünk az ütő. Nagyon nehéz ezt az érzést jól elmesélni, mert bár mindannyian hiszünk az ősanya sírjának a létezésében, de amikor ott, ahol azt gondolod, hogy a sír van, egyszercsak megakad valamiben az ásó, az egy leírhatatlan élmény...
És most ez történt.
Hosszú, pepecs munka volt kiszabadítani a pici bronz tárgyat a föld fogságából. Egy tükörtartó az. Szép, épen megmaradt bronz tükörtartó. Fantasztikus. És még ezzel nem volt vége. A tükörtartó mellett 6 centiméterrel találtunk egy gyönyörű arany gyűrűt, szinte teljes épségben.
A gyűrű valószínűleg bizánci zsákmány lehet, mert olyan formájú, amilyeneket akkoriban Bizáncban vieltek. De korai még ezt találgatni.
Ja, és a legfontosabb. A két tárgyat olyan helyen és szögben találtuk meg, hogy (ha igaz a hipotézisünk a sír helyéről és fekvéséről) akkor nagyjából a bal kéz magasságában lehetünk,ami újabb bizakodásra ad okot, lagalábbis Győző szerint igen... Ő nagyon bizakodó, bár mindenki az. Mindkét Zsolti és mindenki.
Főként azóta ilyen lelkes a csapat, mióta a ennyit foglalkozik ezzel a történettel a sajtó. Egy éve még senki le se szarta a mániánkat, sőt manifeszt idiótának néztek bennünket, most meg a Bors már nem is tudom hanyadszor ír, kijöttek az ásatásra, érdekli a sztori az RTL-t is...
... szóval valami csoda történik.
Holnap folytatom. Töltök fel képeket, hogy ne csak olvassátok, lássátok is ami történik. Feltéve, ha egyszer rájövök, hogyan kell ide ügyesen képeket efltölteni...
Üdv.:
P.
Az első blog-bejegyzésem óta eltelt rövid időben komoly előrehaladás történt a kazincbarcikai Boszorkány-szögi ásatásunkkal kapcsolatban. A tizenhat tölgyfa által határolt apró dombocska közepén sikerült maghatároznunk a feltételezett sírhelyet. Ehhez mellékelek egy térképet és a rövid vázlatát annak, ahogy a következtetéseinkre jutottunk. A Sajó folyóhoz közeli ártéren a régésztechnikusok és segítőik lépésről-lépésre haladnak, bízva abban, hogy az elmúlt esztendők legfontosabb hazai régészeti felfedezésének lehetnek közvetlen részesei. Ma eljutottunk a sárga-föld szintjéig – mostantól pedig a tárónyílásokon keresztül haladunk centiről, centire. Óvatosnak kell lennünk, mert ez az a réteg, ahol már találhatunk a honfoglalás korából maradványokat. Nagyon izgulunk…
Megnyugtató azonban, hogy mások is elkezdtek hinni az ősanya létezésében. Ahogy haladunk előre, egyre többen csatlakoznak hozzánk.
Az ásatáson kívül olvasóimmal szeretnék néhány részletet tisztázni a barcikai ősanyával kapcsolatban:
Ki lehetett valójában a barcikai ősanya?
Ha elfogadjuk, hogy Álmos az Árpád-nemzetség ősapja volt, nővére lehetett a nemzetség „ősanyja”.
A magyar őstörténészek abban ma megegyeznek, hogy Álmos volt az első közhatalmat gyakorló magyar fejedelem.
Ha egyetértünk azzal, hogy Anonymus várandós szavának más jelentésárnyalata is lehetett, Álmos és a testvére is 820 k. a Volga-vidéken születhetett. Álmos 840-50 k. Levédiában lett törzsfő, és még a Kárpát-medencébe való bejövetele előtt megölték, vagy feláldozták. A barcikai ősanya, így már az Árpád által vezetett magyar törzsekkel együtt érkezhetett a Kárpát-medencébe.
Források híján nem lehet megmondani miért, de ha a sírhelye ott van, ahol gondoljuk, akkor közvetlenül a honfoglalás után saját nemzetségétől elszakadva Böngér fia Borssal és csapataival együtt a Bükk hegység déli lejtői felé vette az irányt.
Miért hiányzik az írásos forrásokból a barcikai ősanya?
Úgy tűnik: a barcikai ősanyát szándékosan felejtették ki a forrásokból a középkori szerzők, mivel a középkori keresztény krónikások a barcikai ősanyát nem tudták beleilleszteni a hun-magyar legendáriumba. Valószínű, hogy Anonymus is csak „elszólta” magát.
A krónikások minden bizonnyal elfogadhatatlannak vélték, hogy Emese elsőszülöttje egy nő volt, aki csodás képességekkel rendelkezett. Rangjának megfelelően ő lehetett a legnagyobb befolyással bíró táltos, vagyis a magyarok szellemi vezére.
Logikus az a magyarázat, miszerint nemzetsége férfitagjai nem vonták kétségbe vallási szerepét, tekintélyét, ám minden lehetséges eszközzel igyekezték háttérbe szorítani. Árpádnak valószínűleg egy mondvacsinált ürüggyel sikerült eltávolítania közvetlen környezetéből.
Ráadásul: a barcikai ősanya feltételezett sírhelyénél – egy keresztény országban - pogány áldozatokat mutattak be a törvényi tiltások ellenére, és boszorkányságok is történtek, ezeket a krónikásoknak nem állt érdekében taglalni a mindenkori magyar király és az egyház miatt.
Remélem, feltételezéseink hamarosan bizonyosságot nyernek.
A legenda valósággá válásának kulcsa most a Boszorkány-szögi régészek kezében van.
Továbbra is számítok szíves figyelmükre!
Üdv:
Porphyrogenetos
térkép:
Hosszú ideje vívódom, megtegyem-e azt a lépést, amire most végre elszántam magam. Tisztában vagyok vele, lesznek néhányan, akik emiatt megharagszanak rám, de a tudományos etika azt parancsolja: nyilvánosságra kell hozni, amiről eddig csak a magyar őstörténészek egy szűk köre tudott.
Tudományos karrieremet nem szeretném kockáztatni, ezért az inkognitómat megőrizve tárok önök elé olyan információkat, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a magyar őstörténet egészét. Mivel a témába vágó szakmai folyóiratok szerkesztési és nyomdai átfutási ideje lassú, emiatt muszáj a világháló adta lehetőségeket kihasználnom.
Másodéves PhD-hallgatóként bukkantam rá Kazincbarcikán az ottani könyvtár helytörténeti gyűjteményében egy amatőr történész feljegyzéseire, aki szorgalmasan gyűjtötte az alig ötvenéves várossal kapcsolatos régészeti, néprajzi, történeti dokumentumokat. Az azóta már elhunyt amatőr kolléga egyik dossziéjában olyan magyar őstörténettel kapcsolatos adalékokra bukkantam, amelyek az addigi tudományos kutatásaim irányvonalait teljesen megváltoztatták.
A Kazincbarcikán talált dokumentumok alapján a következő dolgokat állítom:
A magyar őstörténészek jelenlegi álláspontja úgy szól: Álmosnak, a magyarok ősapjának nem volt testvére. Anonymus szerint viszont Emese már terhes volt, amikor a turultól is megfogant.
A fejedelem „Isteni eset következtében nyerte az Álmos nevet, mivel várandós anyjának isteni látomás jelent meg sólyom képében, amely mintegy jőve teherbe ejtette őt” – fogalmaz P. dictus magister.
A középkori latin nyelvet alaposan ismerőknek feltűnhet: a vonatkozó közkeletű fordításban a várandós szót akár félre is fordíthatták, mivel a várandós kifejezésnek az Anonymus-korabeli latinban volt egy olyan jelentése is, miszerint gyermekének nemrég életet adott, kisgyermekes anya, ahogyan a mai kismama szó is kétfélét jelent. Vagyis a legendabeli turul egy olyan asszonyt ejthetett teherbe, akinek éppen kicsiny gyermeke volt, azaz Álmosnak már lehetett egy testvére, amikor a világra jött. Ez a testvér pedig nem volt más, mint a legenda szerinti ősanya, akinek létezéséről a magyar őstörténész kollégák nem kívánnak tudomást venni.
Tény, hogy a hitelesnek tekintett középkori írásos források, melyek az Árpád-ház eredetét taglalják, nem tesznek egyértelmű említést Álmos testvéréről. Egy kis észak-magyarországi településen, Barcikán és környékén – a mai Kazincbarcikán – a szájhagyomány azonban évszázadokon keresztül megőrizte az alakját egy nőnek, „a barcikai ősanyának”. A szájhagyomány szerint az Álmossal egyértelműen rokonságba hozható asszony feltételezett sírjánál csodás dolgok történtek.
Egészen a XX. század elejéig sem a történészek, sem a történelemtudomány egyes segédtudományaival foglalkozó szakemberek nem foglalkoztak Álmos állítólagos testvérének problematikájával. Az ősanya sírjánál történt csodás dolgokat például csak a múlt század harmincas éveiben jegyezték le először, mégpedig a község hivatásos monográfusai.
Ezeket a dokumentumokat ma is a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában őrzik.
A néprajzosok sok olyan adatot gyűjtöttek össze, amelyek a barcikai ősanyára utaltak: fohászok, a pogány hiedelemvilággal rokonságot mutató szertartások, boszorkány-mondák.
Az etnográfusok után a régészek figyelmét is felkeltette a barcikai ősanya. Az archeológusokat egyébként is érdekelte Barcika: már a XX. század elején gazdag – elsősorban bronzkori - lelőhelyként tartották számon a települést. A számos helyi és környékbeli leletből arra lehetett következtetni: Kazincbarcika földje honfoglalás korabeli tárgyakat, sírokat is rejthet.
A kazincbarcikai amatőr történész kolléga feljegyzései alapján a barcikai ősanya Árpáddal együtt jött a Kárpát-medencébe. Nő létére a magyarok legnagyobb tiszteletnek örvendő táltosa volt. Hajlott kora ellenére - ha elfogadjuk, hogy Álmos és ő is 820 k. születhetett, a 895-ös honfoglalás idején kb. 75 éves volt - aktívan gyakorolta hivatását. Feltételezéseink szerint Árpád a családi kötelékek ellenére elbocsátotta kíséretéből. Ennek többféle, eddig tisztázatlan oka lehetett, például:
- egy Árpád számára kedves embert nem tudott meggyógyítani,
- nem úgy hatottak a termékenység-varázslásai, ahogyan azt a fejedelem szerette volna,
- „rosszat” jósolt, ami hibás döntések meghozatalára sarkallta Árpádot,
De az is elképzelhető, hogy egyszerű hatalmi féltékenység állt az ügy hátterében.
Mivel Árpád valószínűleg minél távolabb akarta tudni az Árpád-nemzetség szálláshelyeitől a sámánasszony lakhelyéül a távoli borsodi várispánságot jelölte ki.
Az ősanya családjával együtt így került oly messzire saját nemzetségétől. Feltételezett sírhelyénél, - mely közel van a borsodi földvárhoz -, csodás, varázslatos, olykor botrányos dolgok történtek.
A táltosasszony spirituális ereje halála után is megmutatkozott abban, hogy a helybéli egyszerű emberek szerint a sírhelye körül gyűjtött gyógyfüveknek különleges hatása van. Ilyen elképzelt hatás volt, hogy a füvekből készített főzetből fogyasztó gyermektelen nőknek utódja született; vagy elmulasztotta a különféle népbetegségnek számító nyavalyákat, például a reumát.
A rosszindulatú mondák szerint a sírhely évszázadokon át a borsodi boszorkányok gyülekezőhelyének is számított, de a boszorkánypörök leírásaiban nem taltunk erre nézvést releváns adatot. Annyit azonban értek a pletykák, hogy az ősanya feltételezett, Sajóhoz közeli sírhelyének környéke innen kapta a Boszorkány-szög nevet.
Egy kedves régész barátommal két éve határoztuk el, hogy a levéltárakban őrzött régi térképek és a néprajzi dokumentumok alapján megpróbáljuk megtalálni a barcikai ősanya sírját egyszersmind tisztázva az ősanya legendáját.Kellő anyagi fedezet híján egészen az idén nyárig kellett várnunk, hogy elkezdhessük a kazincbarcikai Boszorkány-szögi feltételezett sírhely feltárását. Még nem kezdtünk ásni, de már szinte biztosan tudjuk, hogy ha létezett az ősanya, hol lehetnek földi maradványai, vagy örök nyughelye.Remélem, erőfeszítéseink nem lesznek feleslegesek, s immáron tárgyi bizonyítékokkal is meg tudjuk erősíteni a hipotézist: a barcikai ősanya a magyarok méltatlanul elfeledett történelmi személyisége. Továbbra is számítok szíves figyelmükre!
Üdv:Porphyrogenetos
